Nincs szebb dolog a világon, minthogy emlékeztessük az embereket, legyenek ők is szerelmesek.

Mert higgyétek el, nincs csodálatosabb dolog a földön, mint a szerelem.

Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el, nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első csók sokat ér.

A szerelem csodát művel minden nap:

Elgyengíti az erőst és erőssé teszi a gyengét;

Bolondot csinál a bölcsből és bölcset a bolondból;

Kegyeli a szenvedélyt, és feledi az értelmet -

Egyszóval mindent a feje tetejére állít.

Ha szeretünk, megkockáztatjuk, hogy nem fognak viszont szeretni. Ha remélünk megkockáztatjuk a csalódást. Mégis vállalunk kell a kockázatot, mert az életben az a legnagyobb kockázat, ha nem kockáztatunk. Aki nem kockáztat, az nem tesz semmit, és nem lát semmit, annak nincs semmije, és ő maga is semmi, mert nem tanul, nem érez, nem változik, nem fejlődik, nem szeret és nem él.

Ne titkold el, mi a szívedben él.

Nem kell, hogy szebb és jobb legyél.

Nem hatnak rám gyönyörű szavak,

Csak mutasd meg nekem önmagad.

Minden este, ha elfogy az álom,

Minden álmomban utánad vágyom.

Álmodom felőled tündérszép meséket,

És az a vége, hogy szeretlek téged.

Mert kézen fogott és hozzád vezetett,

Tőled kaptam meg az igazi szerelmet.

Te hoztad fel nekem az égre a napot,

Te aranyoztad fel nekem a csillagot.

Beléd lettem oly nagyon szerelmes,

Kérlek, légy hozzám gyengéd és türelmes.

Már nagyon sok lelkifájdalom ért engem,

Szívemre bizony nem nagyon vigyázott senki sem.

Tudom, hogy jól választott a szívem,

Te hagytad itt a szíved a szívemben.

Tudom, hogy van miért szenvednem,

Szerelemmel van kit szeretnem!

Én is erre a forróságra vágyom,

De néha úgy érzem, ez mesebeli álom.

Ezért hát szorítsd meg gyorsan mind a két kezem,

Mond, hogy te is érzed az igaz szerelmem.

Megfogni hercegnőm kezét, ki szemembe néz,

S tekintetedbe lényem egésze érzem, ahogyan elvész.

Ugye bízhatok benned, bár csak álom, el nem hagysz?

S minden megálmodott éjszaka újra velem maradsz...

Hálával tartozom édesanyádnak,

Hogy egy ilyen nőt, mint Te, adott a világnak.

Szeretlek drága virágszálam,

Köszönöm istennek, hogy rád találtam.

A tested messze van, nagyon messze,

Hosszú az út, eltelik még pár este.

De érzem lelked a lelkemben,

Érzem kezed a kezemben.

HIÁNYZOL! HIÁNYZOL!

Ezért írtam e pár sort.

Bár még most külön alszol,

De lelkünk egybeforrt.

Szerelmem te lettél nékem,

Életem már érted élem.

Te vagy az én boldogságom.

Örömömet tőled várom.

Neked adom szívem, testem, lelkem,

Szerelemre nálad leltem.

Sebzett szívem érted dobog,

Csak veled lehetek én boldog.

Nem vágyom én semmi másra,

Mint ajkad édes csókjára.

Égő tüzére szerelmednek,

S hogy én legyek értelme életednek.

Örülök szívből, hogy ilyen szerelmem van, mint Te,

Hogy szíved szívemet boldoggá tette.

Köszönöm, hogy velem vagy szomorú és velem nevetsz,

És köszönöm azt is, hogy csak is engem szeretsz.

Azért szeretlek, aki vagy,
s nem azért, akinek látszol

vagy tetteted magad.

Lelkedbe látok, látom a varázsod,
tudom, hogy mikor játszol,
s szeretem, amikor átlátszol.

Azért szeretlek, aki vagy,
s nem azért, mert szeretsz.
Mellettem nyugodtan önmagad lehetsz.